Címke archívum: » tanulás «

Minden kezdet nehéz

Azt hiszem, hogy majdnem az összes hibát elkövettem, amit egy trader elkövethet, kivéve egyet. Az elejétől kezdve nagyon szigorúan vettem, hogy a napi veszteségem nem lehet több, mint 100 dollár. Ha egy nap elveszítettem 100 dollárt, akkor azonnal abbahagytam a tradelést és hazamentem. (Mindig is irodában tradeltem, otthon csak nagyon ritkán, amikor valami miatt otthon kellett maradnom.) Ez volt talán az egyetlen dolog, amit elsőre jól csináltam.

Amit viszont rosszul csináltam az az volt, hogy sokszor hagytam elmenni ellenem a pozíciót, tehát nem tartottam be a stoppokat. Néha ez fájdalmas következményekkel járt, amiből lassan-lassan, de tanultam. A következő nagy küzdelem az volt, hogy amikor jó irányba megy egy pozíció, akkor hagyjam futni a nyereséget. Sokáig sokszor túl hamar kiszálltam. Az is gond volt, hogy előfordulnak olyan napok, amikor nem történik semmi a piacon – azt is nehéz volt megtanulni, hogy ilyenkor ne csináljak semmit. Úgy gondolom, hogy a saját karrierem vagy tanulási utam egy „állatorvosi ló”, mert mindegyik hibát elkövettem, többször is. Mára mindegyikből tanultam és úrrá lettem rajtuk – ami persze nem jelenti azt, hogy néha ne lennék én is egy kicsit fegyelmezetlen, de hál’ Istennek ez ma már nagyon ritka, és gyorsan észreveszem magamon.

Az első „SHIFT+B” (vásárlás)

Hangfájl: 2 perces rádió riport Szoldán Péterrel az első “Shift + B”-ről

2003. júliusában kezdtem el kereskedni New Yorkban, akkor mentem be először David irodájába. Utána néhány hónapig demóztam és 2003. második felében kezdtem el élesben tradelni. Azért a daytradet választottam, mert ahogy az autóvezetésben a tapasztalatot a megtett kilométerek számában lehet mérni, úgy a tradelésnél ez a kilométer szám a tranzakciószám. Ezt akkor megértettem és az óta is ezt tanítom. El kell érni egy bizonyos tranzakciószámot, ahhoz, hogy valaki sikeresen tudjon tradelni és ez daytradelésnél sokkal hamarabb megtörténik. Ha az ember naponta csinál harminc vagy ötven tradet, akkor nagyságrendekkel rövidebb idő alatt tanul meg kereskedni, mint az, aki három vagy négy havonta vásárol vagy ad el részvénycsomagot. A másik ok, ami miatt szeretem a daytradelést, az az, hogy ha este hazamegyek, akkor nincsen pozícióm! Nyugodtan tudok aludni, nem kell idegeskedni, hogy bezuhan holnap reggelre az Apple, vagy felszáguld a Goldman Sachs. Amikor reggel (amerikai idő szerint) elindítom a számítógépem, számomra mindig új nap indul, tisztal lappal, új lehetőségekkel, az éjszakáim pedig mindig nyugodtak.

Magyarországra azért jöttem, mert céget akartunk alapítani Pataki Zoltánnal, hogy elhozzuk a magyar befektetőnek is az amerikai részvénypiacokon való kereskedés lehetőségét. Ennek a technikai feltételei 2005-re kialakultak, megfelelő Internet hozzáférést ma már mindenki tud szerezni. A cégünk egyébként azért van itt a Victor Hugo utcában – az internet egyik magyar központjában -, mert innen nagyon gyors és közvetlen elérésünk van Amerikába. Amikor kinn már másfél-két éve tradeltem, David Shine – akitől én tanultam tradelni és ő most is az egyik amerikai partnerünk – kérdezte tőlem, hogy van-e Budapesten daytradelés az amerikai tőzsdéken? Mondtam neki, hogy legjobb tudomásom szerint nincsen. Az egyik karácsonykor, amikor itthon voltam, Pataki Zoltán barátomnak, aki aztán az üzlettársam lett, megmutattam a kereskedést, megtetszett neki, és lelkes lett, hogy alapítsunk egy ilyen céget Magyarországon. David „tolt”, Zoli „húzott”, én pedig elszántam magam és hazajöttem. 2006-ban nyitottuk meg a kapuinkat az ügyfelek előtt és ez a kapu azóta is nyitva áll.


  • Szoldán Péter vagyok és 2003 óta főállású tőzsde daytrader az amerikai tőzsdén. A blogon az amerikai tőzsdéről, a daytraderekről és sok minden másról olvashat.